Belegondolt abba a FIFA, hogy miként a nyári magyar–izraeli edzőmeccs után börtönre ítélték a Puskás-stadiont, a kontinensen majd minden meccsrendezőt ugyanígy kellene büntetni? Ha eddig nem, a mostani példán majd megtanulja, mert amíg a magyar szurkolók eddig elnézőek voltak az idegenben őket ért atrocitások büntetlensége miatt, most egy csapásra elkezdett gyűlni egy nagyobb dokumentumkupac. Talán jó lett volna ezt elkerülni a nagy tekintélyű szervezetnek.

Azok után, hogy a 2012. augusztus 15-én 1-1-re végződött, Magyarország és Izrael válogatottja közti, felkészülési labdarúgó-mérkőzés kapcsán egy pisszenés sem volt a FIFA-ban rendkívüli szurkolói viselkedésről (pedig az izraeli himnusz alatti fütyülés és pfujolás igenis érzékelhető volt), azok után, hogy a maroknyi, egyszer-egyszer antiszemita rigmusokat skandáló csoport magatartásától az MLSZ és a magyar kormány maga is elhatárolódott, illetve elítélőleg foglalt állást, és azok után, hogy a teljes eseménysort a bocsánatkérésekkel együtt Izrael labdarúgó-szövetsége és budapesti nagykövetsége is lezártnak tekintette, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség egy-két csoport nyomásának engedve súlyosan megbüntette a magyar labdarúgást. Az ítélet ismert, zárt kapuk mögött kell lejátszania soron következő, Románia elleni, márciusi budapesti (sorsdöntő) vb-selejtezőjét a magyar labdarúgó-válogatottnak, mellékbüntetésként pedig több tízezer eurót be kell fizetnie az MLSZ-nek a FIFA kasszájába. A FIFA viszont talán még nem is látja, mit zúdított a saját nyakába.

Már percekkel a kedden nyilvánosságra került, egyébként már november 20-án meghozott ítélet közzététele után megjelentek az interneten a már korábban megismert képsorok magyargyalázó szurkolói transzparensekről, a válogatott ügyeit „vivő” Facebook-profil pedig azonnal összerakta a három legkirívóbb ilyen tematikájú lepedőt a nemzetközi ítészek számára, felidézve még egy-két történést, ahol a magyar szurkolókat nemzetiségük, származásuk miatt atrocitás érte a kontinens egy-egy stadionjában, illetve annak környékén. Ismert, 2009. március 28-án, az Albánia–Magyarország vb-selejtező kezdetén a hazai szurkolók ezrei fütyülték, pfujolták végig Erkel Ferenc gyönyörű dallamát Tiranában, ráadásul – mint az a Facebookon olvasható – „nem szavakkal dobálóztak, hanem kövekkel” a magyar gól után (az alábbi videón 10:05-nél), és bizony elégettek egy magyar zászlót is. A szurkolói buszokat a meccs után szintén megdobálták, két magyar drukker a beszámolók szerint azonnali orvosi ellátásra szorult. A FIFA egyetlen kézlegyintés nélkül intézte el az este eseményeit.

Egy másik igaz és dokumentált történet szerint 2011. szeptember 6-án a Moldova–Magyarország Eb-selejtezőn feszítették ki a „Gyűlölünk titeket” és a „Szar Magyarország” feliratú lepedőket. Nem maroknyi részeg, önmagáról megfeledkezett huligán tette volt: a drapériákat valakik legyártották, valakik bejuttatták a stadionba, valakik kifeszítették, és valakik ezt hagyták. És valakik ezért nem kértek bocsánatot sem. Végül: valakik hagyták (UEFA). Volt a kisinyovi estén még petárdázás, pályára rohant szurkoló, zárt kapus következő meccs viszont nem, hiába visszaeső gyűlölködők a moldovai nemzetközi meccsek látogatói; ezt jelzik a korábbi UEFA-s pénzbüntetések. Az eset kapcsolódik a következőhöz, ugyanis az MLSZ információi szerint Kisinyovban Steaua-szurkolók feszítették ki a tűrhetetlen lepedőket.

Bukaresti gyalázat
A hazai antiszemitizmus régen kapott ilyen erős hátszelet, mint most ezzel a büntetéssel. Olvassa el a Magyar Nemzet vezércikkét!

Nem a válogatottal, hanem az Újpest 2009-es bukaresti vendégeskedése alkalmával történt az UEFA égisze alatt rendezett eseményen, hogy a „Mennyi ideig tartja egy magyar nő a szart magában? 9 hónapig” feliratú lepedőket jelentős mennyiségű román drukker feszítette ki a Steaua stadionjában. A lila–fehérek számára 2–0-s vereséget hozó túrát követően a mostani FIFA-ítélet után markukba röhögő románok jelentősebb dádá nélkül megúszták a dolgot. Még egy kis kődobálás is belefért, vérző magyar fejekkel.

A Steaua-Újpest UEFA-mérkőzés molinója, egy betűt ki kell takarnunk.

A sor hosszan folytatható lenne, de hogy a történet ne legyen túl dagályos, egy Facebookon aláírható, a FIFA-elnöknek címzett levélben is nagyjából ennyit jeleznek a drukkerek, illetve Szakács Dániel, a profil elhivatott üzemeltetője.

Természetesen izgalmas kérdés, hogy voltak-e már például nemzetközi futballmeccsen a marginális, mégis ezerszer „megkanosszázott” budapesti incidenst a FIFA-nak felpanaszoló szervezetek képviselői (azt az egyik csoportosulás, a Simon Wiesenthal Központ már bizonyította, hogy a valóság számára nem mindig érdekes), és persze ezen keresztül az is, más kirekesztő jelenségek miatt is viseltetnek ilyen minőségű érzékenységgel. Hogy miféle befolyásuk van a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség döntéshozóira, azokra, akik egy 11 oldalas paksamétát is összeállítottak a tavaly nyári budapesti edzőmeccsből az utólagos árulkodás alapján, erről – ne legyenek illúzióink – talán soha nem lesz pontos információnk.

Hogy a FIFA mit kap ezek után…

És hogy miért írtuk, hogy a FIFA nem tudja, mit zúdít magára az ítélettel? Ezek után biztosak lehetnek abban, hogy pusztán azon meccsek beszámolóival tele lesz a panaszládikója, amelyek során határon túli magyar csapatot, szurkolót vegzálnak nemzetisége miatt a ma már többségi társadalmat alkotó, például szerb, szlovák, román drukkercsoportok. Részletesen és jól dokumentált történeteket fognak kapni a kényelmes FIFA-iroda szakosodott alkalmazottai, aztán lehet bizonyítani az egyenlő mércével való mérést, jóvá tenni a közelmúlt vétkeit. Vagy inkább más módszerekkel büntetni a vétkes mérkőzésrendezőt, halkan mondom, konkrétan a tettest… – a labdarúgás érdeke bizonyosan az utóbbi.