Hangsúlyozták szakértők a Magyar Külügyi Intézetben csütörtöki előadásaikban.

2008 tavaszán úgy tűnt, hogy Olaszországnak stabil kormánya van és képes lesz kihúzni az ötéves ciklust – mondta Horváth Jenő egyetemi magántanár. Mostanra a helyzet alapvetően megváltozott, idén nyártól a sajtóban is „betegként” szerepeltek az olaszok – tette hozzá. A második világháborút követően az ország Nyugat-Európa része lett, és erős amerikai befolyás érvényesült – mutatott rá a geopolitikai helyzetre a szakértő. „Az olaszok nem lusták, nem felelőtlenek, könnyedek, de nem komolytalanok, mások, mint mi, aminek nemcsak hátrányai vannak.”

Horváth rámutatott arra, hogy az 1980-as évekre a hatodik legnagyobb gazdasággal rendelkezett Olaszország a világon, amely egy rendkívüli teljesítmény volt. A gondok a kilencvenes években kezdődtek, amikor stagnálás és hanyatlás volt a jellemző, de még mindig előkelő helyen állnak – tette hozzá. Véleménye szerint az olasz államadósság mértéke áll a gazdasági problémák mögött. A szakértő úgy látja, a másik fő gond, hogy csökkent az export növekedési üteme, a gazdaság bővülése egy százalék körül volt, valamint versenyképességi problémák merültek föl.

Nyolc-tíz év kellhet

„Az államadósság problémáját nem lehet rövid idő alatt megoldani, és az elmúlt időszak kormányai nem néztek szembe ezzel a problémával.” A negyedik Berlusconi-kormány sem foglalkozott ezzel a kérdéssel, helyette más ügyek voltak napirenden, így jutottak el a mostani állapotba – fogalmazott a szakértő. Kezelhető-e az 1850 milliárd eurós államadósság – tette fel a kérdést az egyetemi tanár. Legjobb esetben nyolc-tíz év alatt lehet levinni ezt a mértéket – hangsúlyozta Horváth.

Olaszországnak mindenképpen saját magát kell kihúznia ebből a bajból, mivel a nemzetközi piacokon nincsen ennyi összeg – mondta a szakértő. Horváth kijelentette, hogy 2012 áprilisáig 200 milliárd eurót kell előteremteniük, hogy sikerüljön megújítani a lejáró adósságokat. Ezzel szemben a mostani szanációs program csak 60 milliárd euró megtakarítást tervez két év alatt – hívta fel a figyelmet az egyetemi oktató. Ami kedvező, hogy az olasz családok nincsenek eladósodva, és komoly megtakarításaik vannak – hívta fel a figyelmet Horváth.

Komolyan zsebbe kell nyúlni

Úgy látja, hogy mivel az olasz államkötvények 56 százaléka magánszemélyek kezében van, ezért a 200 milliárd előteremtésében az állampolgároknak is komolyan a zsebükbe kell nyúlniuk. Horváth szerint a másik fő gond a politika hitelvesztése, az elmúlt 17 évben „csak” tíz kormány volt.

A második köztársaságban a jobbközép és a balközép egymáshoz való viszonya „nem normális” – tette hozzá. Az egyik póluson helyezkedik el Berlusconi, aki nagyrészt izomból politizál, míg a baloldal erősen polarizált – hívta fel a figyelmet Horváth. „Biztos, hogy a most fölálló olasz kormány rendelkezik a legjobb kvalitásokkal, a korábbiakhoz képest.”

Nem biztos, hogy megold mindent

Az 1970-es évektől az olasz pártok többsége EU-barát politikát képviselt – mondta el Molnár Anna, a Pannon Egyetem docense. Az 1990-es évek közepétől mind a társadalomban, mind a politikában megjelenik egy euroszkepticizmus – tette hozzá. Míg a baloldal föderalista Európában gondolkozik, addig a jobboldalon a puha és a kemény euroszkepticizmus jelenik meg – hangsúlyozta Molnár.

„Olaszországban úgy érezték, ha nem sikerül csatlakozni az euróhoz, akkor kiszorulnak Európából.” Kemény intézkedésekkel bevezették az eurót, így javult az ország külső megítélése – tette hozzá. Molnár rámutatott arra, azzal, hogy Berlusconit leváltották, nem oldódik meg minden probléma. A szakértő szerint a mélyülő válsággal egy időben Olaszország nagyhatalmi súlya is csökkent. „A szerkezeti reformok elkerülhetetlenné váltak.”