A megemlékezés a hős vicekapitány szobrától néhány méterre, a Nemzeti Emlékhely árkádjai alatt került lebonyolításra. Székesfehérváron 1938. május 19-én avattak szobrot a városvédő hős emlékére, akinek hűsége, önfeláldozó hazafiassága és műveltsége a mai napig követendő példát jelent a fehérváriak számára.

Az ideiglenes felszabadulás után még egy esztendeig sem lehetett szabad a város. 1602 augusztusában a törökök mintegy 50 ezer főre tehető hadsereggel támadtak az előző ostrom óta még teljesen helyre sem állított, mintegy 3000 fős katonasággal védett várra, hogy visszafoglalják azt. A várat Isolano ezredes kapitány és Wathay Ferenc vicekapitány vezetésével, német, francia zsoldosok és magyar katonák védték. Augusztus 12-én kezdődött meg az ostrom, augusztus 28-án, napszálltakor már csak mintegy hétszáz védő volt életben, közülük is csak alig háromszázan voltak harcképes állapotban.

1602. augusztus 29-én a vár elesett, Wathay Ferenc három súlyos sebből vérezve fogságba került. Először Nándorfehérvárra, onnan Isztambulba hurcolták. Több alkalommal kísérelt meg szökést.

Fogsága idején írta meg a Wathay Kódexnek nevezett énekes könyvét, amely az önéletírását és 28 vallásos, szerelmes valamint elbeszélő költeményt tartalmaz, és amelyet saját rajzaival és festményeivel illusztrált. 1606-ban fogolycserével szabadult a fogságból, 1609-ben Csesznek várának főkapitányává nevezték ki, de még ugyanebben az esztendőben a pótlásáról kellett gondoskodni. A további sorsáról nem tudunk semmit. Wathay Ferenc ekkor 41 éves volt.

Megemlékezés Wathay Ferenc szobránál és a Nemzeti Emlékhelyen

„Wathay Ferenc élete a hősiesség, a személyes bátorság és a hazaszeretet mellett az áldozatvállalásról is szól. Mert feláldozta az ifjúkorát. 17 éves korától haláláig katonaként védte a hazát. Feláldozta azt a fajta kényelmet, szeretetet, tiszteletet és megbecsülést, amelyet a legkisebb fiú abban a korban egy középnemesi házban kaphatott. Feláldozta a boldog házasélet örömeit. Feláldozta a kényelmes otthon nyújtotta nyugalmat és boldogságot. Bár odafigyelt arra, hogy a családi otthon, - Vágon - épüljön és szépüljön, ezt a kényelmet nagyon ritkán és rövid ideig élvezhette. Neki a katonaszállások és a csataterek „kényelme” jutott. Feláldozta testi épségét, hiszen katonai pályafutása alatt három alkalommal sebesült meg olyan súlyosan, hogy kérdéses volt a teljes felépülése. A katonák minden korban, komoly megfontolás után, tudatosan, esküvel megerősítve mondanak le alapvető emberi jogaik és önrendelkezésük jelentős részéről azért, hogy erejüket, tehetségüket, tudásukat, felkészültségüket népük-nemzetük és hazájuk szolgálatába állítsák, akár a végső, legnagyobb áldozatot is meghozva.” – fogalmazott beszédében Berdó Gábor Károly, a Wathay Ferenc Bajtársi Egyesület elnöke.

Az emlékezésen közreműködött a Nőszirom Énekkar és Kátai Zoltán, énekmondó. Az ünnepi beszédet és a zenei szolgálatot követően az emlékezők Wathay Ferenc szobrához vonultak és elhelyezték a tisztelet koszorúit.

• A megemlékezésen részt vett Tanka Csaba, a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke, Dr. Kovács Béla Sándor és Buth Sándor, önkormányzati képviselők, Szabó András, ezredes, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság, Parancsnoki Irodájának irodavezetője, Benda László, ezredes, a Magyar Honvédség 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred parancsnoka, Csaba Tibor alezredes, a Magyar Honvédség 93. Petőfi Sándor Vegyvédelmi Zászlóalj parancsnokhelyettese, Tóth Csaba, mérnök-alezredes, a Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 3. Számú Katonai Igazgatási Központ parancsnoka, Bátonyi Pál, nyugállományú ezredes, a Nemzetvédelmi Egyetem nyugalmazott oktatója, a Wathay család leszármazottja és történetének kutatója, a honvédelem ügyét támogató székesfehérvári civil szervezetek vezetői és tagjai, a Székesfehérvári Szakképzési Centrum I. István Szakgimnázium valamint a Deák Ferenc Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakgimnázium pedagógusai és diákjai.