Hiába bújunk a takaró alá, a kis vérszívó ott zümmög a pléd felett, s csak arra vár, hogy kidugjuk valamelyik testrészünket. A hím szúnyog rövid életű, nem szívja vérünket, s létezése célja a párzás. A nőstény ellenben vérre szomjazik (hogy a petéi kellő tápanyaghoz jussanak), és szikékkel, kampókkal, szívócsövekkel ellátott tűi segítségével csapolja meg a madarakat, s az emlősöket.

Vannak, akiket annyira nem érint ez a téma, mert furcsamód ritkán csípik meg őket a szúnyogok. Hogy miért van ez? Kit és miért szeretnek ezek a bosszantó rovarok? Nézzük csak!

2004-ben végeztek egy kutatást, melyből az derült ki, hogy a nullás vércsoportot jobban szeretik a szúnyogok. A leszállás 83,3 % volt a nullás vércsoportúaknál, s 46,5 % az A vércsoportúaknál. Az izzadságunkban van egy kémiai nyom, amely elárulja, hogy milyen vércsoportba tartozunk. Az emberek 15 %-ának hiányzik a verítékéből ez az "adat", ezért őket elkerülik a szúnyogok, mert inkább tutira mennek, nem szeretik a meglepetéseket.

Az edzés és a verejték szintén vonzó a szúnyogok számára. Ha komolyabb fizikai mozgást végzünk, akkor a termelődő tejsav miatt felfigyelnek ránk a nőstények. A veríték egyébként nagyon meghatározó „alapjáraton” is. Már a 60-as években is vizsgálták ezt a tényezőt, s azt állapították meg (laboratóriumi körülmények között is nézve), hogy vannak olyan anyagok a verítékben, amelyek bizonyos szúnyog fajokat jobban vonzanak. Ezeket a bőrfelületen lévő baktériumok állítják elő.

Ezeket a baktériumokat külön-külön is megnézték 2011-ben, s azt derítették ki, hogy minél nagyobb a változatosság a bőrünk baktériumai között, annál kevésbé szeretnek a szúnyogok. Furcsa, de a nagyobb baktérium-diverzitást nem bírják, az egybefüggő kolóniákat részesítik előnyben, ezért felettébb érdeklődnek azon testrészek iránt, amelyek baktériumokban gazdagnak mondhatók: a boka és lábszár kiemelt célpont szokott lenni.

Ha már a baktériumoknál és az izzadásnál tartunk, nézzük meg a szagokat is! Nagy különbség van abban is, hogy milyen szagú embereket kedvelnek ezek a rovarok.

Az izzadás függ az elfogyasztott alkoholtól is. Aki sok sört iszik, az számíthat a szúnyogfelhőre. Az izzadtságunkban ilyenkor megjelenik ugyanis az etanol, amely mágnesként vonzza a kis dögöket. Plusz: az alkoholfogyasztás megnöveli testünk hőmérsékletét - s így az izzadást is növeli, tehát tripla randi-felhívást jelent a szúnyogok számára a habzó nedű!

Továbbá: akiknek a bőrfelszíne nagy koncentrátumban tartalmaz szteroidokat vagy koleszterint, azokat igencsak megkörnyékezik a szúnyogok.

Ha a kor és a nemek szerinti bontást nézzük: az 50-es években arra jöttek rá, hogy a csecsemőket és a kisgyerekeket kevesebb csípés éri, mint a felnőtteket, s a férfiak kedveltebbek a szúnyogok körében, mint a nők.

Az áldott állapotban lévő hölgyeket külön is megvizsgálták: A maláriát hordozó szúnyogok kétszer annyira vonzódnak a terhes nőkhöz, mint azokhoz, akik nem várnak gyermeket. A terhesség során ugyanis olyan élettani változások állnak be, amely tetszik ezeknek a rovaroknak.

A pocakos anyukák szén-dioxid kilégzése magasabb – és ez is számít a "rárepülésnél'. A babát váró hölgyek egy kilégzéssel az átlagnál 21 %-kal több szén-dioxidot juttatnak a levegőbe. A szúnyogok már ötven méterről kiszagolják a magas széndioxid-kibocsátást, és a várandós anyukákon kívül az erősebb testalkatúakra is igencsak rákattannak. (Mivel ők szaporábban veszik a levegőt.)

A szúnyogok a színt is nézik: szeretik a sötét ruhát, például a feketét és a vöröset!

• Ha mindezt áttekintjük – egy nőstény szúnyog szemével -, akkor a legoptimálisabb alany a vérszíváshoz egy nullás vércsoportú, éppen edző, fekete kisgatyában lévő, pucér felsőtestű, 20 év feletti, izzadt férfi, aki korábban sört fogyasztott.

• Még nagyobb csábítást jelent, ha az illető víz mellett végzi ezt a tevékenységet, például a Velencei-tó partján, esős időszak után, melegben, a lemenő nap fényében, sötétedéskor vagy este.