A magyar virtust zenében és táncban felvonultató előadást követően tűzijáték vette kezdetét a Palotavárosi tavaknál. Ezzel véget ért városunk legnagyobb kulturális fesztiválja.

A Székesfehérvári Királyi Napok rendezvénysorozat záró estéjén, a Zichy színpadon a Kispej lovam Táncegyüttes műsorával vette kezdetét a gála. Az együttest 2011-ben alapította a magyar néptáncélet tíz kiemelkedő képviselője, akik a néphagyomány, a lovasvilág, a néptánc és népzene megbecsülését erősítve járják azóta az országot, bemutatva repertoárjukat.

Missziójuk van: lóháton jutnak el a különböző településekre, ahol tiszteletdíj nélkül adnak műsort, bevonva előadásukba a helyi együtteseket és helyi hagyományőrzőket. Az esten Kárpát-medencei férfitáncokat láthattunk tőlük Rábaköztől egészen Székelyföldig.

Őket a gazdag néptánchagyományú Nyárádszereda együttese követte, akik 1997 óta viselik ezt a nevet. 2007-től szerveződtek újra, irányítójuk Benő Barna Zsolt. Azóta az együttesnek nyolc saját nagyműsora született, emellett a tánckar bedolgozott színházi társulatok előadásaiba, ahol a hagyományos néptánc és a modern vagy kortárs táncstílusok is jelen voltak. A társulat évente több mint 90 előadást tart Erdélyben és Magyarországon, az olyan magyar lakta városokban és falvakon is, ahova más kulturális intézmények nem vállalnak fellépést. 2015-től az együttesnek sikerült alkalmazni a tánckar egy részét, így jelenleg a Bekecs az egyetlen hivatásos magán néptánc-társulat Erdélyben.

Műsorukban Erdély néhány komoly tánchagyománnyal rendelkező településének, nagy táncos egyéniségének táncából építkeztek, szem előtt tartva a paraszti kultúra táncainak természetességét, természetét. A színpadon megjelenő táncok, hallható zenék kiválasztása során nagy hangsúlyt kaptak a ritkán látható, hallható tánctípusok, dallamok, megoldások. Az ezekből készült összeállítások kiemelt feladata a magyar táncok egyöntetűségének, valamint egyéni ízeinek megjelenítése volt, célja - a nézők szórakoztatása mellett - a tiszteletadás a nagy elődök, a népművészet kiemelkedő falusi alkotói előtt.

Az előadás során - melynek címe „Esszencia” volt - a fehérváriak láthatták Nyárádmagyarós, a Székely Mezőségről Mezőmadaras és Mezőbánd, a Mezőségről Feketelak, valamint Kalotaszegről Méra, Bogártelke és Inaktelke táncait. Koreográfusuk Antal Áron volt, a zenei szerkesztő Koncz Gergely. A Bekecs Együttesnek Teszáry Borbála és barátai húzták a talpalávalót.

A gála közben dr. Cser-Palkovics András polgármester köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, közeledve a másfél hetes rendezvénysorozat végéhez, hogy ez a város büszke lehet a Királyi Napokra, és arra, hogy úgy emlékszik a több, mint ezeréves történelmére, arra, hogy ennek a nemzetnek történelmi fővárosa, s arra, hogy Szent István városa, hogy közben jól érzi magát és mindenfelé mosolygó embereket lehet látni. S ennek a rendezvénysorozatnak éppen ez a lényege.

Megköszönte a fehérváriaknak, hogy napról napra eljöttek a különböző programokra, és jól érezték magukat. Majd arra kérte a jelenlévőket, hogy nagy tapssal közösen köszönjék meg azoknak az önkénteseknek, szervezőknek, rendezőknek a munkáját, akik hosszú napok óta nem sokat pihentek. Szóljon a taps nekik, és szeretett városunknak! – zárta gondolatait.

Az est zárásaként az Alba Regia Táncegyüttes több csoportja lépett színpadra. A nagy együttes táncosaitól a ”Padkaporos bált” láthatta a közönség, melyben dél-alföldi táncokat mutattak be. Majd a Csöröge csoport következett Bökönyi táncokkal. A felnőtt csoport férfi tagjai „Esik eső, hull a zápor…” címmel Küküllő-menti férfi táncokat vittek színpadra, míg a hölgyek Somogyi lánytáncokat, ”Lányok vakarója...” címmel. A Pulutyka csoport Felcsíki táncokat ropott ”Ejebuja” címmel. Majd a finálé a felnőttek „Ígéret havába…” című Bodrogközi tánca volt, melyet vastapssal hálált meg a közönség.

Székesfehérvár legnagyobb kulturális rendezvénysorozata a hagyományos ünnepi tűzijátékkal ért véget. A rakétákat a Palotavárosi tavak mellől lőtték fel, ahol hatalmas tömeg gyűlt össze fél tízkor, hogy részese lehessen az égi parádénak. A negyed óráig tartó, igen látványos tűzijáték során a fehérváriak a szivárvány szinte minden színét felsorakoztató pompázatos fényeket csodálhattak meg, melyek különböző alakzatokat öltöttek. Az égi látvány végén az egybegyűltek tapssal fejezték ki tetszésüket és örömüket.