Hírek
2021. Október 14. 09:44, csütörtök |
Életmód
Forrás: tenyek-tevhitek.hu
Mérgező italunk a tej
1910-ben az Amerikai Orvosok Szövetsége fődíját nyerte el egy tejellenes plakát, amelyen az asztalon egy szennyezett tejjel teli tál mellett hever még egy feldöntött italos üveg,
s mindezek felett egy csontváz áll kezében egy ürítésre emelt pohárral. A szöveg valami olyasmi, hogy "Iszom a halál szokásos okozóira" (Rosenau, 1912). Milton Joseph Rosenau 1912-ben megjelent "A tejkérdés" című könyvében ezt írta: "Ahogy manapság a tejet használjuk, az mesterséges, ha nem éppen természetellenes. Ha szembemegyünk a természettel, annak viselnünk kell a következményeit. A Természet sosem szánta az egyik állat tejét egy másik faj kicsinyének." Rosenau a tejkérdés egyik fő problémájának a tej fertőzöttségét látta, ugyanis a nagyvárosokban már régen megszűnt a helyi tehenészet, így a tejet sok utaztatás után kapta meg a fogyasztó. Mivel a tejet eleve kétes tisztaságú helyeken fejték, gyűjtötték össze és akkoriban még hűtés nélkül szállították, az ilyen tejben -mire a fogyasztóhoz érkezett- rengeteg baktérium és vírus szaporodott el. "A tej tökéletes táplálék a kórokozók szaporodásához". A tej terjesztette a TBC-t, a hastífuszt, a skarlátot, a sztreptokokusz okozta mandulagyulladást, a diftériát.
Pasteur a róla elnevezett pasztörizálást már 1880-as években kifejlesztette és a közegészségügy akkori hősei igyekeztek is elterjeszteni, Graham Wilsonnak a British Medical Journalban 1943-ban megjelent cikkéből kitűnik, hogy a pasztörizálás még akkoriban sem volt általános. Cikke a pasztörizálás kiskátéjának íródott, kérdések és feleletek formájában igyekezett olvasóit, azaz az orvosokat meggyőzni ennek szükségességéről. Statisztikája szerint 1912 és 1937 között Nagy Britanniában 113 különféle, tejnek tulajdonítható járvány ütötte fel a fejét, amely 14 ezer embert érintett. Angliában és Walesben ez idő alatt 65 000 ember halt meg a tejtől kapott TBC-ben, és 10 ezer ember kapott váltólázat. Ehhez hozzá kell adni még a nyári hasmenésjárványokban meghalt 2 éven alul gyerekek számát, ami 190 000-re rúgott. 1943-ban a tehenek 40%-a fertőzött volt TBC-vel. Az USA-ban 1917-től 1939-ig az ottani 4%-os fertőzöttséget visszaszorították 0.4%-ra, aminek a költsége 260 millió dollár volt (Graham, 1943). Azonban 1921-re az USA-ban csak az 500 000 lakosú nagyvárosokban érték el, hogy a tej 95%-a pasztörizált legyen, míg a kisebb méretű városokban -a lakosság számától függően - 40-89%-ban még nem pasztörizálták a tejet (Ayers, 1922). A tej tehát igencsak veszélyes élelmiszer volt, a pasztörizálás univerzálissá válása pedig még hosszú évtizedekig váratott magára.
Emlékszem, kis koromban anyám leküldött tejért (akkor még jegyre adták), és mi mindig nyers tejet vettünk, mert az olcsóbb volt. A tejet nagy alumínium kannákból merték ki hosszú szárú mérőedénnyel. Otthon persze anyám első dolga volt felforralni, és örök viccelődés témája volt a "kifutott a tej". Ugyanis, ha nem lestük éber szemmel a tejesedényt, akkor a tejen képződő finom bőrszerű képződmény miatt a tej, amikor felforrt, kifolyt az edényből, s aztán lehetett sikálni a ráégett tejhabot.
De végülis a tejcsata a pasztörizálást szorgalmazók győzelmével zárult, s ma már csak a nyerstejre esküdők vannak közvetlen veszélyben. Sok országban betiltották a nyers tej forgalmazását, így a nyerstej hívőknek nemcsak a kórokozókkal, de a hatóságokkal is meg kell időnként küzdeniük.
Ám, ahogy a tej megszabadult a kórokozóktól, kezdett kiderülni, hogy ettől még nem feltétlen egészséges.
A laktóz
Általános iskolás koromban néha kilógtunk a napköziből a közeli tejcsárdába és zacskós tejet ittunk kaláccsal. Egy idő után azonban feltűnt nekem, hogy az ezt követő órákban felfújódtam és hasmenésem is lett. Így aztán lassan leszoktam a tejről, bár nem értettem, hogy mi a bajom vele. A laktóz a tejben található cukorfajta. A laktózérzékenységről az 1970-es években kezdtek beszélni, de még sokáig nyafogásnak vélték, ha valaki ilyesmire panaszkodott. Aztán kiderült, hogy a magyar emberek 20-30%-a szenved ettől, így megnyugodtam, hogy nem én "játszom az eszemet", ahogy egy barátnőm mondta nevetve, amikor bevallottam neki a titkomat. A laktózérzékenység az ember természetes állapota, mert ugyan az anyatej is tartalmazza, de egy-két kivételtől eltekintve a csecsemők rendelkeznek még laktázenzimmel, s a laktázgén csak fokozatosan kapcsol ki. Délről Északra haladva a népesség 50%-tól 95%-ig képes a laktózt megemészteni. Ugyanakkor a világ lakosságának 60%-a laktózérzékeny, pl. Kínában az emberek 1%-a képes a laktózt megemészteni (Deng és mtsi., 2015).
Több elmélete is van annak, miért maradt aktív egyesekben a laktázgén felnőttkorra is. A laktóztolerancia északi nagy gyakoriságából következett az a teória, hogy az északi emberek D-vitaminhiányát kompenzálja az, hogy a laktóz elősegíti a kalcium tejből való felszívódását (Smith és mtsi., 2009). Az afrikai állattenyésztő népek nyilván a rendszeres tejfogyasztáshoz alkalmazkodva váltak laktóz-emésztővé.
Azt gondolhatnánk, hogy az evolúció győztese az, aki meg tudja emészteni a laktózt. A friss kutatások szerint a dolog nem így áll. Jianguang Ji és munkatársai a svéd egészségügyi nyilvántartásból azonosítottak 22 700 laktózérzékeny személyt és összehasonlították rákkockázatukat az átlagnépességével. Kiderült, hogy a tüdőrák kockázatuk 45%-kal, a mellrák kockázatuk 21%-kal és a petefészek rák kockázatuk 39%-kal volt alacsonyabb. Egy másik svéd vizsgálatban 61 000 nőt követtek 13.5 éven át, mérve az étkezési szokásaikat. Akik napi 4 vagy annál több adag tejet- és tejterméket fogyasztottak, azoknak kétszeres volt a petefészekrák kockázata a napi 2 vagy annál kevesebb adagot fogyasztókhoz képest (Larsson és mtsi., 2004). A Nurses' Health Study (Ápolónők Egészsége Vizsgálat)-ban 80 ezer nő 20 éves követéses vizsgálatában a legtöbb laktózt fogyasztóknak több mint kétszeres kockázata volt a legsúlyosabb petefészek rákfajtára. Minden pohár tej/nap (11 gramm laktóz) 20%-kal növelte meg a kockázatot (Fairfield és mtsi., 2004).
Van olyan elképzelés, hogy a laktóz okozza a fokozott rákkockázatot, de erősebb érvek szólnak a galaktóz hipotézis mellett. A megemésztett laktóz a szervezetben galaktózra és glükózra bomlik, ez két egyszerű cukor. A galaktóz állatkísérletekben károsítja a petefészket és petefészek kimerülést okoz. Daniel Cramer, akitől a galaktóz teória ered, kimutatta, hogy azokban a nőkben alakul ki nagyobb valószínűséggel a petefészekrák, akikben a legalacsonyabb a galaktózt bontó enzim szintje, azaz bennük kering legtovább lebontatlanul a galaktóz (Cramer, 1989).
Hormonok a tejben
A modern tehenészetekben úgy érik el a nagy tejhozamot, hogy a tehenek az év 300 napján vemhesek, és a vemhességük második felében már jelentősen megemelkedik az ösztrogén és az ösztrogén bomlástermékek szintje a tejükben (Ganmaa és Sato, 2005). Egy nagy összefoglaló tanulmány szerint az ösztrogén és ösztrogénszármazékok karcinogén szerepe nem zárható ki mellrák, s különösen a prosztatarák esetében. Az állati eredetű táplálékból származó ösztrogént az ember a tejjel fogyasztja el. Még veszélyesebb a tejben nagy mennyiségben található IGF-1 (Inzulinszerű Növekedési Faktor-1), mert ez serkenti a sejtek osztódását és közismerten elősegíti a mell-, prosztata-, endometrium-, hasnyálmirigy- és vastagbélrák kialakulását(Malekinejad és Rezabakhsh, 2015). A tejnek magas az Inzulin Indexe, azaz fogyasztása sokkal nagyobb inzulinválaszt vált ki, mint amit a benne lévő laktóz indokolna. Az inzulinszint emelő hatását és az erre reakcióként kialakuló inzulinrezisztenciát igazolták gyerekeknél is (Hoppe és mtsi., 2005) és felnőtteknél is (Tucker és mtsi., 2015). A magas inzulinszint ugyancsak kedvez a ráknak. A legmagasabb inzulinszintű férfiaknak 2.6-szer nagyobb a prosztatarák kockázata (Hsing és mtsi., 2001).
A prosztatarák 41 ország adatainak elemzése alapján igen szoros kapcsolatban áll a tejfogyasztással (Ganmaa és mtsi., 2002). Számítások szerint 3 adag tej- és tejtermék elfogyasztása 9%-kal növeli meg a prosztatarák kockázatát (Gao és mtsi. 2005). (Egy adag tejnek vagy joghurtnak 244 grammot tekintünk, sajtból egy adag 43 gramm, vajból 5 gramm, fagylaltból 132 gramm). Ennek egyik oka a tejben lévő ösztrogén lehet (Qin és mtsi., 2004). A tejben lévő kalcium is hozzájárulhat a prosztatarák kialakulásához, ugyanis a napi 2000 mg kalciumot fogyasztó férfiaknak 4.6-szeres a kockázatuk a napi max. 500 mg kalciumot fogyasztókhoz képest (Giovannucci, 1998).
A tejfogyasztást a gyerekeknek szokták ajánlgatni, mint legfontosabb kalciumforrást, viszont a tej hormontartalma a fejlődő hormonrendszerben keltheti a legnagyobb zavart (Malekinejad és Rezabakhsh, 2015).
Autoimmun betegségek
A tej és az 1-es típusú, autoimmun cukorbetegség közti kapcsolat már korán felvetődött. 690 finn cukorbeteg gyermek korai étrendjét elemezve kimutatható volt, a tejet csecsemőként fogyasztóknak 1.5-szeres volt a kockázata a megbetegedésre (Virtanen et al. 1993). A kockázat mértéke megtévesztő, mert ez a gyermeknépességben jelenlévő nagykockázatúak és kockázatmentesek kiátlagolt kockázatáról szól. Akik genetikailag hajlamosak 1-es típusú cukorbetegségre (és ezzel párhuzamosan cöliákia betegségre), azoknak ennél sokkal nagyobb lesz az átlagnépességhez képest a kockázata.
Keith Woodford "Démon a tejben" (Devil in the milk) könyvében részletesen leírja miként figyelt fel Robert Elliott új-zélandi professzor arra, hogy az Új-Zélandon élő gyerekek körében tízszer gyakoribb az 1-es típusú cukorbetegség, mint a Samoa szigeten élő gyerekek közt (Woodford, 2009). Elliott a tejre kezdett gyanakodni. Kétféle tehéntej van, az egyiket A1-nek hívják, és ezt a nyugati világban elterjedt tehenek adják, míg az ázsiai és afrikai tehenek A2 tejet termelnek. Elliott A1-béta-kazeinnal az egerek 47%-át tudta cukorbeteggé tenni, míg az A2-béta-kazeinre az egerek nem betegedtek meg. Murray Laugesen és Robert Elliott 2003-as cikkében 19 ország alapján az A1 típusú béta-kazein fogyasztása 96%-ban magyarázta a cukorbetegség gyakoriságát adott országban (Laugesen és Elliott, 2003). A szerzőpáros mellesleg az ischémiás szívbetegséget is szoros kapcsolatban találta az A1 tej fogyasztásával.
A tejfogyasztást a szklerózis multiplex kialakulásával is összefüggésbe hozták. Ebben a betegségben az immunrendszer az agyidegek myelinhüvelyét támadja meg, ami tulajdonképpen az idegek védőburkolata, és ha ez károsodik, elektromos vezetési zavarok támadnak. Huszonhét ország tejfogyasztása szoros kapcsolatot mutatott a szklerózis multiplex gyakoriságával (Malosse és mtsi., 1992). Feltételezik, hogy valamely tejfehérje és a myelinhüvely valamely fehérjéje közti hasonlóság provokálja az immunrendszert támadásra (Guggenmos és mtsi., 2004).
Színezi a képet, hogy a csecsemő és gyermekkori D-vitaminhiány mindkét betegségben kockázati faktor, sőt, megfelelő D-vitaminszint kivédi a megbetegedést. Ugyanakkor genetikai hajlam is áll a betegségek hátterében,hiszen a nyugati népesség nagymértékben D-vitaminhiányos, mégsem lesz mindenki autoimmun beteg.
Idegrendszeri betegségek
Százharminc ezer ember 9 éves követéses vizsgálatnak eredmény szerint a legtöbb tejet fogyasztó férfiaknak 1.8-szeres volt a Parkinson betegség kockázata. A nők védettebbnek bizonyultak, az ő kockázatuk 1.3-szeres volt (Chen és mtsi., 2007). A kutatócsoport, másik, hasonlóan nagy követéses vizsgálatában ugyancsak a férfiaknál találtak kiugró, hasonló mértékű kockázatot (Chen és mtsi., 2002). Egy 7500 férfit 30 éven át követő vizsgálatban a sok tejet ivók Parkinson kockázata 2.3-szeres volt a tejet nem ivókhoz képest (Park és mtsi., 2005). Egy 2017-es nagy követéses vizsgálat ugyancsak 1.56-szoros Parkinson kockázatot talált elsősorban az alacsony zsírtartalmú tejet fogyasztóknál (Hughes és mtsi., 2017). Két kutató felvetette a galaktóz szerepét a Parkinson betegség kialakulásában, ugyanis a galaktóz okozta immunológiai és neuronális elváltozások megegyeznek a Parkinson betegség jellemzőivel (Sarni és Baroni, 2018).
A tej (és a glutén) elhagyása több vizsgálat szerint javít az autizmusban és schizofréniában élők tünetein is (Szendi, 2009).
Sok mindenről nem szóltam még, pl. hogy csecsemők és gyerekek közt a leggyakoribb ételallergia a tehéntej allergia (Flom és Sicherer, 2019).
Következtetés
A tej az emberiség történetében új keletű, pár ezer éves tápanyag, amihez igazából nem alkalmazkodtunk. Még neves kutatók is, hogy belerúghassanak egyet a paleóba, azt hangoztatják, hogy a laktóztolerancia az alkalmazkodás bizonyítéka (Zuk, 2013). Hogy ez mekkora tévedés, azt bizonyítja, hogy pont azok betegednek meg a galaktóztól, akik a laktóztoleranciájuk miatt bátran ihatnak tejet. Mondhatni, a laktózintolerancia a normális állapot, mert ez megvéd olyan rejtett ártalmaktól, amelyet más állatok tejének fogyasztása okozhat Mivel ezek a kockázatok évek alatt realizálódnak, s akkor már késő, senki ne érezze biztonságban magát, ha tejet fogyaszt.
Ezek érdekelhetnek még
2024. December 22. 08:54, vasárnap | Életmód
Nyolcszáz hátrányos helyzetű gyereket láttak vendégül a Parlamentben szombaton
2024. December 20. 07:48, péntek | Életmód
Paloznaki Jazzpiknik: Zaz és a Kennedy Administration is fellép 2025-ben
A dzsessz és a soul francia királynője, Zaz, valamint a brooiklyni székhelyű zenei projekt, a Kennedy Administration is koncertet ad a jövő évi Paloznaki jazzpikniken - jelentették be csütörtökön a szervezők.
2024. December 19. 08:03, csütörtök | Életmód
A két ünnep között is nyitva tartanak az áldozatsegítő központok
A két ünnep között is nyitva tartanak az áldozatsegítő központok országszerte, vagyis az állam segít mindenkinek, aki bajba kerül -
2024. December 19. 08:01, csütörtök | Életmód
Karácsonykor ismét mozikban a Hugó, a víziló! című klasszikus rajzfilm
December 26-ától újra látható lesz a magyarországi mozikban a Hugó, a víziló című rajzfilm, amely jövőre lesz 50 éves – tájékoztatta az MTI-t a filmet bemutató Pannónia Entertainment.